Készüljetek az égbe!

Légy tagja egy Zűrcsapatnak!

Az űrbe készülünk, ez már nem titok, 
útra készen? Szívem szám mindent nyitok! 
A végtelen űrben hét újabb bolygó akadt,
hol élet van, így vár a NAGY FELADAT!
De ki induljon túl a csillagok tengerén,
Ki visz rólam hírt, s újat ki hoz felém?

Itt az idő, hogy bebizonyítsad, 
ti vagytok mind közül a legalkalmasabb!

 

 

Találkozó 8:30 – Európa liget

Spontán reggeli: a jófejek 8:00-kor érkeznek, és találnak időt arra, hogy néhány szót váltsanak a sporttársakkal.

Búcsú: 15:15-kor a Szent Gellért téren.

Városi akadályverseny-re készüljetek.
Legyen nálatok:
– Egy társatoknak elegendő ennivaló
– Feltöltött okosmobil, némi mobilnettel, QR kód olvasóval! (: Nem baj, ha egy napra kölcsönkérsz valakitől 😉
– Sportoláshoz, vizenjáráshoz, tűzugráshoz, templombamenéshez, stb alkalmas ruha
– Úszósapka
– Budapest bérlet – egy jegyre mindenképp szükségetek lesz
– Ezer forint (szólj előre, ha támogatnál valakit, vagy, ha épp nem fussa!)

Az Európa liget a Budai vár északi sarkában a Bécsi kapu tér belépés szerinti bal oldalán megbújó cuki kis parkocska

 

 

Hatféleképp tudok az égbe menni!

1
Úgy van! Hallja ön:
Először is pőrére vetkőzöm,
S a napra fekszem, ha ragyog a reggel,
Harmattal töltött sok kristály-üveggel,
Amit testemre aggatok. A nap,
Amint járása mindig magasabb,
A harmatot felszívja s véle megy
A testem is.
2
A levegőt cédrus-ládába zárom.
Gyujtó-tükörrel fölfogott sugáron
Addig hevítem, addig ritkítom,
Míg száll s a holdig meg sem áll, tudom!
3
Mint gépész meg rakéta-mester,
Kemény acélból löveget csinálok…
Lőport alája – aztán uccu, vesd el.
Tüzes golyómmal az egekbe szállok!
4
Ha egy gömb füsttel van tele,
Magasba röppen s én lengek vele.
5
Rám kenek sok lágy ökör-velőt,
Mert Föbosz ezt gyönyörrel szívja!
6
Végül: felállok egy arasznyi vasra,
S mágnest dobok föl, mégpedig magasra.
A mágnes röppen és mint egy bolond:
A vonzott vas rögtön utánaront.
S addig vetem föl mágnes-darabom,
Amíg elérem holdam vagy napom!

Hat közül melyik a legjobb? A hetedik!
7
Ez a dagály!… A tündöklő egen
Fönnjár a hold és vonja, vonja lágyan
A halk hullámot fénylő magasában.
Én fürdöm és lefekszem a homokra.
Egyszer csak húznak a fejemnél fogva,
– Mert legtöbb víz a hajfürthöz tapad
És lebegek, mint egy szeráf-csapat,
Halkan, szelíden, mindig jobban és jobban.